Sajtó - Sandorella Művészudvar

Sajtókapcsolat, interjúk egyeztetése: sandorella@sandorella.hu

RÓLUNK ÍRTÁK

2024.07.06

Magyar Nemzet – Művészetek találkozása Zamárdiban

2024.07.07

Balatonica – Zamárdi beújít: Művészeti udvar a minőségi életért

2024.07.09

Ahol a művészet és a nyár találkozik | Országút (orszagut.com)

2024.07.14

FB bejegyzés a Zamárdiak csoportban. Hálásan köszönjük, Mátay Éva:

Tudták Zamárdiak, hogy e hétvégén debütált a kultúra Zamárdi – Felsőn? Mármint Fesztbaum Béla Jászai Mari-díjas színművész elhozta a Pesti Polgárt, aztán volt HALLELUJA Leonard Cohen estről! ✨ Müller Péter Sziámitól. Jövő héten előbb Hegedűs D Géza estje és előadása majd azt követően Koltai Róberté lesz. Már az augusztusi hétvégi programjaik is megvannak, most nem részletezem. Személyesen még nem voltam András Léner és Gabriella Belinszky szárnybontásán, de majd ha eljutok leírom milyen volt :), addig is Skonda Maria beszámolóját osztom meg Zamárdiakkal az első estéről, ami a kabaré jegyében telt.
„Polgárok kertje: Polgárnak éreztem magam, polgárként viselkedtem, reagáltam tegnap este és nem csak én, hanem a környezetemben megjelenő közel negyven ember is. Pedig a program választásakor csak a kíváncsiság vezérelt, egy fröccsözős, néhány lapos poénnal megfűszerezett nyári estét vártam.
Hol is? Zamárdi-felsőn, a Sandorella Művészudvarban meghirdetett programon. A név is figyelemfelkeltő és az is hogy nem „szalonba”, nem „színházba”, hanem egy udvarba invitáltak a szervezők, akik ars poeticájukat úgy fogalmazták meg, hogy : „a művészet hatalmas lehetőség arra, hogy összekösse az embereket, inspirálja őket és új távlatokat nyisson számukra, úgy, hogy a művészetet a közönség számára érthetővé és hozzáférhetővé tegyük.”
A megálmodók, megfogalmazásuk szerint egyaránt szeretnék szolgálni a művészeket és a művészetekre nyitott közönséget. Közösségeket szeretnének létrehozni, amelyek maradandó élményeket, tudást, értéket adnak a résztvevőknek, és a művészeknek is segítenek jobban megismerni és kifejezni önmagukat. Generációkon átívelő hely ez a kert, mint megtudtuk, a nagyapa, Sándor teremtette meg az alapokat, Gabriella fejében-szívében fogalmazódott meg a koncepció – innen a név: Sandor(Gabrie)ella.
Nagy ívű célok. Gondolatiságában egy hullámhosszon vagyunk. Mi, a Völgyi-Skonda gyűjtemény tulajdonosai szintén ezekkel a célokkal hoztuk létre és működtetjük már fél éve a bemutató galériánkat, a Nánási40-et. Képzőművészet, irodalom-beszélgetések.
A tegnap esti nyitó előadással tett első lépések remekül sikerültek. Bár a kellemesen kialakított kerti büfét a hatóságok utolsó pillanatban valamilyen okkal-ürüggyel bezártatták, de a közönség azért az előkészített italokat – ételeket „becsület kasszával” fogyaszthatták. Minden kezdet nehéz, különösen, ha még meg is nehezítik.
A megválasztott nyitó előadás témája telitalálat volt: Fesztbaum Béla „Pesti polgár” című előadó estje. Az elmúlt több mint száz év polgári életét átszövő, annak történéseit, történelmi eseményeit leképező kávéházi-kabaré világát szőtte egybe fergeteges előadással a művész. A központban a polgár áll, aki éli az életét, úgy tekint a világra, hogy az a politikusok játéktere, mindaddig, amíg annak következményei nem csorognak át a küszöbén adók, megszorítások, kirekesztések, háborús behívók formájában. Addig a kávéházak világában, a kabarét hallgatva működött a feszültség csökkentő szelep.
Gyáni Gábor A kávéházba járó polgár című tanulmányában kifejti, hogy a kávéház intézménye nem csupán egy nyilvános tér a sok közül, a századforduló idején a polgári középosztály adekvát kulturális intézménye. A kávéház egy bizonyos réteg sajátja, a civilizáltság és a műveltség toposza.
Kosztolányi Dezső a Párizsból induló kabarék világának haza érkezéséről így ír:”Azóta a pesti kabaré polgárivá vált, lehiggadt, stílust kapott. Szerencsére meg is magyarosodott. Mert a pesti kabaré szelleme egyáltalán nem franciás. A francia kabarénál nem tudok elképzelni naivabbat és nekünk, pestieknek együgyübbet. A pesti kabaré azonban a szatíra. Az a cukrozott epe, hitetlenség és finom rosszmájúság öltött benne testet, amely minden pesti emberben bennlakozik, az az okosság teremtette meg, mely ennek a városnak egyik fontos jellemvonása. Költészete is van. Valami törékeny, nemes, fáradt líra.
A magyar nyelv, ez a csodálatos, ez a magasztos műszer milyen remekül állta meg a helyét azokban a föladatokban is, amelyeket a kabaré rótt rá; könnyűszerrel közvetíti a legvillódzóbb elméskedéseket is és a legvakmerőbb verselésekhez is gazdagon szállítja az egymásba olvadó rímeket, pattogó ritmusokat. Nem valami gyors magyarosodási folyamat játszódott itt le; a közönség egyszerűen tudomásul vette, hogy a magyarul megszólaló tréfa mulatságosabb és közelebb áll az ízléséhez.”
Ady Endre a kabarét elnevezte a magyar parlamentnek. Hát igen, valami ilyesmi volt. . . . Ez a kabaré egyszerűen egy kis emberi közösség gyerekes, közvetlen, őszinte megszólalása volt.
Erre az estére ez az „Udvar” is polgári kávéházzá alakult. Az előadást követve folyamatosan leperegtek előttünk a huszadik század vérzivataros eseményei egy olyan tálalásban, amit csak a kabaré műfaja adhat. Ahol mi polgárok hátradőlve figyeljük az eseményeket, csendes, fanyar iróniával szemléljük a sorsunkat alakító eseményeket.
Bár az előadás bravúros módon több száz évet ívelt át, de a bennünk, a nézőkben, a ma polgáraiban folyamatosan felsejlettek az analógiák a korunk történéseivel kapcsolatban. De nem lettünk feszültek, a kabaré oldottá tett, az alkalmilag összejött közösség egy hullámhosszra került. A polgári lét, annak meghatározó értékeinek hullámhosszára. Köszönjük!”

— itt: Zamárdi-felső.

2024.07.18